Körülnéztem, s undorodva meredtem a csatatérre, ahogy tudatosult bennem a mészárlás. Sokkot kaptam, s percekig csak álltam ott, a fegyveremet szorongatva, egészen addig, míg hangos kiáltásokat és lépteket hallottam a mögöttem lévő dzsungelből.
A vietnamiak!El kell futnom, vagy elrejtőznöm, mielőtt megtalálnak, különben épp úgy halott leszek, mint a bajtársaim, vagy...
Mint a barátaim.
Sneaky és Mousy... meghaltak.
Mickey-t sem látom sehol, nem tudom, túlélte-e az utolsó harcot, vagy ő is meghalt?
Nem volt időm ezen gondolkodni, egyre közelebbről hallottam a lépteket. Berohantam a dzsungelbe, hogy elkerüljem a vietnami katonákat. Tudtam, ha megtalálnak, lelőnek.
Ahogy elértem a fákat, azonnal menedék után kezdtem kutatni. Csak egy tankot láttam, ami rögtön magára vonta a figyelmem. Tökéletes. Egy jó hely, ahol elbújhatok, és fegyverként is használhatom, ha szükséges. Negyven vagy ötven ellenséges katona, puskákkal és gránátokkal nem győzhetnek egy küzdelemben ez ellen a gigantikus gyilkológép ellen.
Felmásztam a tankra, és gyorsan beugrottam, majd eltávolítottam egy katona holttestét - egy volt közülünk, láttam a jelzéseket az álcaruháján - majd lecsuktam a tank kicsi, kerek ajtaját, és bezártam. Próbáltam csendes lenni, ahogy felfedeztem a tank belsejét, majd leültem a kormányhoz, készen arra, hogy vezessem, vagy akár lelőjem, eltapossam vele a vietnamiakat, ha kell. Percek múltak el teljes csendben, de nem voltam olyan naiv, hogy azt higgyem, az ellenség távozott.
Apró, szinte jelentéktelen zajt hallottam. Először azt hittem, kintről jön, majd lassan rájöttem, mi történt valójában.
Valaki más is volt a tankban rajtam kívül. Megragadtam a fegyverem, lassan hátrafordultam, készen arra, hogy lőjek, miközben néztem, ahogy a katona kimászik a különféle faládák mögül.
Tágra nyíltak a szemeim, és leengedtem a fegyvert.
Mickey. Mickey volt az. Ugyanaz volt az ötlete, mint nekem: elrejtőzött a tankban.
- Mickey - suttogtam - hogy kerültél ide? Az ellenség mindenkit megölt.
- Megléptem előlük. - felelte Mickey, és közelebb jött. - Halottnak tettettem magam. Bejött. Az egyik belém rúgott, és amikor nem reagáltam, azt hitte, meghaltam, mint a többiek. És te, Flippy?
- Mindet megöltem.
- Nem, csak viccelsz. Muszáj viccelned. - Mickey szinte sokkos állapotba került. - Hatvannyolc vietnami katona, Flippy. Hogy ölted meg őket?
- Nem tudom. Csak... megőrültem. Megőrültem, és mindet lelőttem. Ez minden, amire emlékszem. - válaszoltam.
Két, vagy három óráig maradtunk ezután a tankban, próbáltunk olyan csendesek lenni, amennyire csak lehetett, és imádkoztunk, hogy az ellenség ne találjon meg minket, majd magunk mögött hagytuk a tankot, és visszatértünk a sereghez. Az elesett katonák száma közel száz volt, holott a csata, amit csak én és Mickey éltünk túl, nem is volt olyan nagy.
Tudtuk, hogy az igazi pokol még előttünk áll, és keresztül kell gázolnunk rajta.
Később, amikor a háború véget ért, rájöttem, mi volt ez a ,,megőrültem és megöltem mindenkit" dolog.
A másik énem. Az őrült énem.
Evil Flippy. Nem tűnt el a háború után. Most is itt van.
